Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük, olvassa el adatkezelési tájékoztatónkat.
P7P8P9P10P2P4P5P6P3P1

Gyógynövényes orvoslás története

A gyógynövények története, használata régebbi időre nyúlik vissza, mint az ember írott története. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) felmérései szerint a Föld népességének kétharmada - kb. 4 milliárd ember – elsődleges orvosságként még ma is gyógynövényeket használ.

Őskor
A gyógynövényes orvoslás története

Őseink elsősorban táplálékkutatás során, véletlenül fedezték fel azoknak a növények a kedvező hatását, amit orvosságként is használni kezdtek. Más feltevések szerint az ember az állatoktól leste el a gyógynövények „alkalmazását”. Ezt az elképzelést sok kutató elveti, holott kétségtelen, hogy vannak olyan növények, melyek szervezetre gyakorolt jótékony hatását, gyógyhatását vagy éppenséggel mérgező tulajdonságának felismerését az állatoknak köszönhetjük. Ilyen például a kávé, amelyet a kecskék fedeztek fel, a kinin, amit az oroszlánoknak és a pumáknak köszönhetünk.

A korai társadalmakban a gyógynövények ismerete hatalmat jelentett. A gyógyítás hosszú időre összekapcsolódott a hitélettel, a gyógyfüvek ismerői gyógyítók és egyben szellemi vezetők is voltak.

Ókori kelet

A kínaiak már az i.e. 25. században ismerték a fokhagymát, és olyan fontos, jelenleg is használt fűszernövényeket, mint a fahéj, a gyömbér vagy a bors. Kínában az első gyógynövényekről írott könyv szerzőjének Sen Nang császárt tartják. Ez az i.e. 3400 körül született, majd az évszázadok során folyamatosan bővülő gyógynövénykönyv már keletkezésekor több mint 230 gyógynövényreceptet tartalmazott. A 16. század végén Li Si Csen megjelentette a gyógyítás terén mérföldkőnek számító 52 kötetes könyvét, a Gyógyító növények jegyzékét, amely már 1000 gyógynövényt és 11000 féle felhasználási módjukat közölte.
Kína

Az indiai növénygyógyászat egyidős lehet a kínaival. Az első írásos emlék i.e. 1200-ban, az első orvosi iskola megalapítójának a tevékenysége. A legősibb könyv a Rig Véda 67 gyógynövényt ír le. A 6. századtól az indiai ayurvédikus (ayur=élet, véda=tudás) orvoslás hatott az arab, a görög-római, a közel-keleti és az ázsiai orvostudományra is. India és Pakisztán lakosságának 70-80%-át ma is ayurvédikus orvos kezeli.

Ókori Egyiptom

Egyiptomi orvoslás

Georg Ebers 1874-ben a Luxor melletti Tombs-völgyben találta meg azt az i.e. 1500 körül keletkezett, 21 m hosszú papirusztekercset, amely 1000 év orvosi történelmét írja le. Ez a legrégebbi orvosi szöveg, 876 gyógykészítményt és több mint 500 növényt sorol fel. Ezeknek a növényeknek a harmada ma is használt gyógynövény (például: kömény, szennalevél, kakukkfű, lenmag, fokhagyma). Az egyiptomiak az orvoslást isteni eredetű tudománynak tartották. Az Ebers-papiruszban ez áll:

„Kezdődik az ember minden testrésze számára való orvosságok elkészítéséről szóló könyv. Heliopoliszból jövök, Het-aatnak, a védelem urának, az örökkévalóság és menedék királyának papjaival. Szaiszból eredek az anyaistennőkkel, akik nekem védelmemre vannak. Szavakat sugalmazott nekem a mindenség ura, hogy minden istenség szenvedését és mindenféle halálos bajt elűzzek ...”

Így nem meglepő, hogy a gyógyítás helyszínei, az „orvosi rendelők” a templomok voltak. Nem csak a gyógyításra, hanem a megelőzésre is gondot fordítottak: a fáraók egészségi állapotáért egyidejűleg több gyógynövényes orvos is felelt, és a piramisokat építő munkások gyógynövényeket kaptak „étrend-kiegészítőként” annak érdekében, hogy elkerüljék a fertőzéseket, járványokat.

I.e. 500 körül az egyiptomi herbalistákat tekintették a legjobbaknak. Rómától Babilonig ők voltak az uralkodók orvosai. A tudásra vágyó orvosok is – így például Galenus is - Pergamonban és Alexandriában tanultak.

Az antik világ
HippokratészA görög és a római orvosok rendszerezték a gyógynövények ismeretét, fajtáit és felhasználásukat. Hippokratész (i. e. 460-377), az „orvostudomány atyja” könyvében, a Corpus Hippocratiumban több mint 200 gyógynövényt írt le. A különféle betegségeket az emberi létezés természetes velejárójának tartotta, melyek megfelelő készítményekkel gyógyíthatók. Arisztotelész (i. e. 384 -322) szintén készített gyógynövényeket taglaló könyvet. A görög-római Dioszkoridész (i.sz. 40-90) az ismeretek összegzése és elemzése után, 78-ban megírta Európa első gyógynövény jegyzékét. A De Materia Medica című művében 600 gyógynövényt tárgyal. Könyve 1500 éven keresztül a herbalisták alapműve volt. Marcus Aurelius császár elismert orvosa, Claudius Galenus (129-199) részletesen taglalt, többkötetes gyógynövény könyveket alkotott. A gyógynövényekből különböző gyógyszerformákat (főzetek, tinktúrák, kenőcsök, tapaszok stb.) készített, amiket ma galenusi készítményekként ismerünk.



Idősebb Plinius (i.sz. 23 v. 24-79) 37 kötetes, hatalmas információtömeget feldolgozó Naturalis Historia művét 77-ben tette közzé. A mű címét célszerű Természettudományként fordítani, hiszen a Plinius által összegyűjtött és leírt információtömeg az ókori tudományosság szintjét, színvonalát, kutatási módszereit tekintve, tudománynak tekinthető (Az ógörög „historia” szó eredetileg nem történetet, hanem kutatást, közvetlen tapasztalásból származó ismeretszerzést, tudást jelentett). Plinius a világot élő, organikus egésznek tartotta, amelyet áthat az isteni erő. Ez a lélekkel felruházott természet nézetei szerint anyai gondoskodással, önzetlenül táplálja az embert, ezért a természetet csodálni kell, meg kell ismerni nagyszerűségét. Ezzel szemben az önzetlenül gondoskodó Földanya adományait fényűző célokra fordítani, és a természetet kapzsiságból kihasználni, kimeríteni a legfőbb bűnök egyike Plinius véleménye szerint. Plinius enciklopédiája felbecsülhetetlen értékű az európai művelődéstörténetben.

Korai középkor

Középkori orvoslás gyógynövénnyel

A római birodalom hanyatlása után a kolostorok lettek a gyógynövény előállítás, használat és elméleti ismeret központjai. Feldolgozták a latin és ógörög nyelven íródott műveket, köztük az orvosi és természettudományos témájú könyveket is. A kolostorokban nem csak növénytermesztéssel és a készítmények előállításával foglalkoztak, hanem a szerzetesek és apácák irányításával a gyógyítás is itt zajlott, valamint itt oktatták a gyógyító szerzeteseket is. A legkiemelkedőbb bencés herbalista apáca főnökasszony a bingeni Hildegard volt (1098-1179). A főapátnő, aki azt vallotta, hogy nem csak a beteg szervet, hanem az egész testet kell gyógyítani, természettudományos könyvet is írt, melyben sok gyógynövény gyógyító hatását is részletesen kifejtette.

Újkor
ParacelsusA modern gyógynövénygyógyászat alapjait a 16. század elején Paracelsus rakta le. Paracelsus Herbarius című könyvében írta le részletesen a különböző gyógynövényeket. Míg a középkorban a betegségeket isten büntetésének tartották, addig Paracelsus a korát megelőző különböző nézeteket összegezve úgy gondolta, hogy nem a lélek tisztátlansága, hanem a test pillanatnyi ásványi egyensúlyának megbomlása okozza a betegségeket, amelyeket a test kémiájának orvosolásával lehet meggyógyítani. Paracelsus volt az első orvos, aki gyógyszerként volt képes alkalmazni egyébként mérgező, például higany-, kén- vagy vasvegyületeket. Mondása: „A mennyiség teszi a mérget.” (Eredeti megfogalmazásban:

„Alle Ding' sind Gift und nichts ohn' Gift; allein die Dosis macht, das ein Ding kein Gift ist.”:„Minden dolog méreg, ha önmagában nem is az; csupán a mennyiség teszi hogy egy anyag nem méreg.”)



A 17. század közepén Nicholas Culpeper a teljes angol orvosi testület haragját kivívta, amikor megjelentette művét a Complete Herbal-t. Culpeper célja az volt, olyan információkat osszon meg a nyilvánossággal, ami egészen idáig nem volt hozzáférhető. 1640-ben patikát nyitott, ahol olcsó növényi orvosságokat árult. Füveskönyve több mint 100 kiadást élt meg, 4 évszázad elteltével még mindig sikerrel árusítják.

Fontos fejezet a természetgyógyászat történetében Hahnemann és Hufeland, később pedig Kneipp páter munkásága. A homeopátia, (régies elnevezéssel: hasonszenvi gyógymód) lényege „a hasonló hasonlót gyógyít” elv („similia similibus curantur”). A módszer követői olyan rendkívül alacsony hatóanyag-koncentrációjú szert rendelnek a betegnek, amely hígítatlanul a fennálló betegséghez hasonló tüneteket idézne elő egy egészséges emberen. A homeopátia placebohatáson túli hatásosságát a tudományos és klinikai tények nem támasztják alá. A 20. század második felében, valamint napjainkban felhasználva a pszichológiai iskolák eredményeit is, számos reformirányzat színesíti a homeopátiás módszer palettáját. Ma a több,mint 200 éves homeopátia az egész világon ismert és egyre elismertebb holisztikus gyógymód, mely gyakorlása többnyire orvosi tevékenységhez kötött.


Napjainkban
Naturstar

Napjainkban világszerte elismerik a gyógynövények terápiás létjogosultságát. A gyógynövényekkel történő orvoslás – több évtizednyi mellőzését követően – hazánkban is reneszánszát éli. Sokszor azonban nehéz választani a különböző szerek közül. Fontos tudni, hogy a gyógynövények nem csodaszerek, csak a megfelelő ismeretek birtokában, megfelelő módszerrel alkalmazva fejtik ki jótékony hatásukat. Igaz, alkalmazásuk az esetek többségében nem rejt kockázatot, de egyes gyógynövények együttadása kiolthatja, vagy fokozhatja egymás hatását, illetve szintetikus gyógyszerekkel együtt alkalmazva a kölcsönhatások akár problémát is jelenthetnek.
Magyar English Deutsch  

Termékkereső

 
Keresés
Kattintson a nagyítóra az Önnek legjobban megfelelő termék megtalálásáért! A kategória listák lenyitásával a keresést pontosíthatja.

Elérhetőség


Naturstar Kft.

Székhely:
H-1106 Budapest, Csillagvirág u. 8.

Levelezési cím:
H-9181 Kimle, Fő út 112.

Tel.:(+36) 96 572 047

www.naturstar.hu

email

Üzletkötőknek


Képviselői hálózatunk bővítésére
az ország egész területéről
üzletkötők jelentkezését várjuk!