A táj

A Szigetköz kialakulásában a víz játszotta és játssza ma is a fő szerepet, a víz határozza meg a növény- és állatvilágát is. A vízhez kötődő társulások amúgy is nagy fajgazdagságát tovább színezi, hogy a Szigetközben egyaránt megtalálhatók a közeli Alpok flórájához és a pannon flórához tartozó fajok. További érdekesség, hogy a legutóbbi évszázadokig nagyrészt szinte járhatatlan ártéri növényzet gyakran menekülő-, és túlélőhelyként szolgált jó néhány, a jégkorszak után itt rekedt növénynek.

A holtágak (morotvatavak) csendes, nyílt vizein lebegő és aljzathoz kötött hínártársulások élnek, az alacsony partok szélein nádas-gyékényes-sásos növényzet található. A vizes területeken (mélyebben fekvő területeken és széles vízpartokon) bokorfüzesek, kicsit feljebb fűz-nyár puhafás sáv, majd a szárazabb részeken keményfás ligeterdők, tölgy-kőris-szil erdők találhatók. A fűz-nyár sávban több helyen égeresek vagy éger-elegyesek találhatók, elegyfaként gyakran a ritka hamvas égerrel (Alnus incana), más területeken a vénic-szillel. Ezeket a részeket gyakran áthatolhatatlan dzsungellé varázsolja a vadszőlő. Gyakran rá lehet bukkanni a másutt már ritka fekete ribiszkére is. Ennek az értékes gyógynövénynek a leveléből készített tea vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő hatású, a terméséből készített szörp pedig magas B- és C-vitamin tartalmú üdítőital. A növény vadon élő állományai védelem alatt állnak. A magasabb terület keményfás erdeiben zelnicemeggy, hegyi juhar, ostorménfa, som és galagonya nő, alattuk bogláros szellőrózsa, podagrafű, széleslevelű salamonpecsét, gyöngyvirág, és több kosborfaj nyílik.


A terület legritkább fajai a légy- és a pókbangó, a tűzliliom. Florisztikailag érdekes a mocsári aggófű, jellegzetes a sárga nőszirom, a keskenylevelű békakorsó, a réti kakukktorma, a posványsás és a réti ecsetpázsit. A gyepszinten fellelhető fajok száma igen nagy: fehér sás, hamvas szeder, medvehagyma, podagrafű, csodás ibolya, szagos müge, gyöngyvirág, erdei szálkaperje, erdei gyöngyköles, békabogyó, csalánlevelű harangvirág, bogláros szellőrózsa, széleslevelű salamonpecsét, illatos ibolya, kék ibolya, erdei ibolya, enyves zsálya, termetes medvetalp, egyenes iszalag stb.. Ezek közt több mészkedvelő, hegy-, dombvidéki faj is gyakori, melyek itteni alföldi elterjedése növénytanilag rendkívül érdekes, hiszen másutt, pl. az Alföldön nem fordulnak elő.


Kapcsolódó anyagok:

Festmény galéria - Dubi Árpád akvarelljei
Fotó galéria - Fűzfa Zoltán fotói