Szigetköz
Európa legnagyobb hordalékkúpján, Magyarország északnyugati részén, a Kisalföld északi felén helyezkedik el a Szigetköz. A Győri medencének a Duna (Öreg-Duna, Nagy Duna) és a Mosoni- Duna által határolt kistája, területe: 375 km². Hossza 52,5 km, szélessége átlagosan 6–8 km. A lejtési viszonyok alapján két részre - Felső- és Alsó Szigetközre - osztható fel. Tengerszint feletti magassága 110 m-től 125 m-ig változik. A megnevezés találóan jellemzi fizikai, földrajzi arculatát, hiszen egész területe mozaikszerűen - folyómedrek, erek, holtágak szabdalta szigetekből - tevődik össze.
A Szigetköz kialakulása a földtörténeti múltban 2,5-3 millió évvel ezelőtt kezdődött: a Pannon-tenger elhagyatott medencéjébe ömlött az Ős-Duna roppant vízmennyisége. A síkságon szétterülő víz nem tudta hordalékát tovább görgetni, így nagy részét lerakta, szigeteket, zátonyokat épített. Ezek a zátonyok folyamatosan képződtek, vándoroltak: elmosódtak, majd újra és újra lerakódtak. Ott, ahol a növényzetnek sikerült tartósan megtelepednie a zátonyokon, sziget alakult ki. Az így keletkezett szigetek szabdalják a folyó medrét ágakra. A folyóvízi kavicsos-homokos üledék a talajréteg alatt található, helyenként 400 m vastagságban borítja az egykori tengerfeneket. A Duna főmedrétől távolodva csökken a kavics-összlet vastagsága, és gyakoribbá válnak a homokos rétegek.
A 19. század végén elvégzett folyamszabályozás során kőhányásokkal biztosított partú főmedret alakítottak ki. A vízfolyásra merőlegesen lerakott kőgátakkal, zárásokkal akadályozták a víz folyását, így biztosítva a hajózást. A megépült töltéseken kívüli mellékágakból holtágak lettek, ezek nagy része napjainkra feltöltődött. A folyamszabályozás lehetővé tette a mezőgazdasági fejlődést, így az állattartás mellett fokozódott a rendszeres talajművelés, növénytermesztés, kialakultak a sík területekre jellemző mezőgazdasági kultúrák. Az őstáj csak néhány helyen, a hullámtéren, a keményfaligetekben, a mocsarak és a holtágak területén, a nedves réteken maradt fenn.
A Szigetközben található községek között egy sincs, amelyet az idők során el nem pusztított volna az áradás vagy a partszaggatás. Az áradásokkal járó partszaggatások igen nagy károkat okoztak és szinte évről évre megváltoztatták a Duna-ágak képét. Az utolsó szigetközi nagy árvíz 1954-ben volt, ekkor a Szigetköz nagy része víz alá került. Azóta megerősítették a gátakat, állami támogatással, társadalmi összefogással eltüntették a pusztító árvíz nyomait és a Szigetköz újjáépült.